Amikor a Tudat a Húsba Lép: Depresszió vagy a Teljesség Emlékezete?

Drága Utastársam!

Hetek óta készülök írni azokról az érzésekről, amik ismételten megjelentek és felszínre törtek bennem. De valahogy mindig elkerültem. És most, ma mikor felébredtem,  halványan, de jelen volt az a bizonyos érzés-világ. Nem bénítóan, hanem úgy, mint aki emlékeztet arra, hogy most valaminek eljött az ideje. Lezárni, vagy pontot tenni? Már nem fogadom el ezeket a hiú reményeket.
Nem tökéletes akarok lenni vagy gyógyítani azt, amit nem lehet és soha nem is kellett. Csak szeretném őszintén kifejezni mindazt, ami bennem és sokunk mellkasában időnként félreérthetetlenül juttatja magát kifejezésre. Persze nehéz, mert hagyni áramlani egy olyan érzésvilágot, ami egyrészt a fizikai valóságban nehéz, míg magasabb dimenziókban a teljes csomag részei, hogy is mondjam... feladta a leckét. :D